Az ember hajlamos azt hinni, hogy bizonyos zenekarok csak egy korszak lenyomatai maradnak, beragadnak egy élethelyzetbe, egy generációs hangulatba, egy félhomályos, füstös klubba valahol a múltból. Az Isten Háta Mögött most a Dürerben elég gyorsan cáfolta ezt az illúziót. Tizenegy ...
Van az a koncert, ahova kivételesen nem dolgozni mész, nem jegyzetelsz, nem elemzel, csak hagyod, hogy történjen. Poppy budapesti állomása a Barba Negra falai között pontosan ilyen volt: egyfajta zsákbamacska. A fellépőket gyakorlatilag nem is ismertem, Poppy leginkább a lefekvés előtt...
Ismét a színpad túloldaláról hozok egy kis beszámolót: munka közben, belülről figyelve egy olyan estét, ahol a minimalizmus és a szélsőséges zenei eklektika találkozott. A Igorrr csepeli koncertje – a Thoughtcrimes és a DVNE felvezetésével – ismét emlékeztetett rá, hogy egy...
Nem mondanám, hogy valaha is nagy Parkway Drive-rajongó voltam. Valamiért mindig elkerült ez az ausztrál banda, bár nyilván a nagyobb slágereiket (például a Vice Grip vagy a Wild Eyes) hallottam, de sosem volt „az én zeném”. Ennek ellenére, amikor kiderült, hogy az MVM Dome-ban dol...
Az év elejét ideális esetben nem adminisztrációval vagy önsajnálattal kezdi az ember, hanem egy Leprous-koncerttel. Ez nálam most szó szerint és átvitt értelemben is összejött. A norvégokkal nagyjából a Pitfalls óta vagyok úgy, hogy amit csinálnak, arra nem nagyon lehet nem figye...
